Kulcsszó Dostoevsky

Trevor Reznik egy éve nem aludt már rendesen. Álmatlansága azonban nem szokványos inszomnia, hiszen folyamatos ébrenléte nem más, mint szakadatlan rémálmok sora, melyekben megdöbbentő paranoiák, bűnök, szorongások kísértik. Éjszakáit vagy a repülőtéri kávézóban tölti Marie-val, a felszolgálólánnyal, vagy egy prostituáltnál, Stevienél, akinek ő a legrendszeresebb kuncsaftja. Egy ideje azonban Trevorral egyre furcsább dolgok történnek. Ki hagy kódolt üzeneteket a lakásán? Miért kezd Marie egyre inkább hasonlítani az anyjára? Miért nem szólt neki Stevie arról, hogy jól ismeri új munkatársát, Ivánt? És egyáltalán, ki valójában Iván? A férfi egyre zavaróbb és nyugtalanítóbb, mintha állandóan őt figyelné. Mi történik vele tulajdonképpen? Összeesküvés áldozata lett vagy az egész csak meggyötört elméjének képzelgése?

Dosztojevszkij regényének Japánba átültetett változata, amely szigorúan követi az eredeti történetet.

A magányos fiatalember és az egy éve elutazott szerelmét visszaváró különös lány óvatos érzelmi közeledését Visconti a mai Olaszországba helyezi. Valami lebegő, egyszerre igazi és mégsem igazi téli világot teremt, ködbe vesző romokkal, kóbor kutyával, sejtelmes sötétséggel. "Én nem árultam el őt!" - mondja saját megnyugtatására Natalia, mintegy ezzel igazolva kitartó várakozását a hídon, mert a várakozás a kapaszkodó a nyomorúságos világban. Hisz nem lenne ember az ember, ha nem jutna el újra meg újra a szűk valós lét határához, az ábrándok és álmok megvalósulását várva. S mi lehetne alkalmasabb kifejezője a félve menekülő és titkon vágyakozó léleknek, mint egy híd?

Italian televison adaptation of Fyodor Dostoevsky's novel of the same name. Although it is to all intents and purposes a television miniseries, the rhythm of the acting is typically theatrical: the long dialogues, the acting style and the actorly interpretation make it a true example of episodic television theatre.