Kulcsszó Helix

A matematikus zseni Max Cohen egy új felfedezés küszöbén és az őrület határán áll. Körülöttünk minden rendszerekből áll össze, és Max az egyik legnagyobbat akarja megfejteni: a tőzsde rendszerezett káoszát. Egy hatalmas számítógép, az Euclid segítségével megpróbál rendszert találni a másodpercenként gazdát cserélő részvények forgalmában. Miután Max a számítógépbe táplálja a héber ábécét, az Euclid kiad egy kétszáztizenhat számjegyű összeget. Ez a számsor a Tóra szerint Isten neve lehet. Maxot eközben folyamatosan üldözi egy cég, amely bármit megtenne, hogy megszerezze a kapott eredményt. Ez az elviselhetetlen helyzet és állandó migrénjei, élet és halál közé sodorják a matematikust. Darren Aronofsky a végtelen lehetőségek terrénumába kalauzol bennünket. A Rekviem egy álomért rendezőjének egyedi stílusa mindenki számára igazi csemege.

Kuruzou, egy poros és joviális kisváros, kár, hogy átok sújtja. Az ilyesmire érzékeny polgárok hamar be is csavarodnak, így főhősünk gyermekkori, plátói szerelmének édesapja is. Az élet pedig, mintha menne tovább, csak a spirálok nőnek-növekednek, aztán mindennek vége lesz. Beteljesedik a kollektíva végzete. Nagyjából ennyire szűkszavúan leírható a film. Lazán kapcsolódó epizódok összege, nyomasztóan domináns vizualitással, egyenletes tempóban hömpölyögnek az események. -Látszólag.- Általában elmondható ugyanis, hogy nehéz és veszedelmes vállalkozás mangát játékfilmre vinni, különösen igaz ez, az olyan szürreális és stilizált képi világú sorozatokra, mint amilyen Ito Junji-é is; félő, hogy a papíron megteremtett képiség, olyannyira eluralkodik a történeten, hogy az érdektelenné és lapossá válik, az újabb és újabb üres látvány-kunsztokkal szemben.